Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sírfeliratok

2010.08.16
  1. Voltam, mert lettem,
    Untam, hát mentem.
  2. Itt nyugszom én,
    Olvasod te,
    Olvasnám én,
    Nyugodnál te.
  3. Síromnál sírva meg ne állj!
    Nem ott vagyok, nincs is halál.
  4. Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál
  5. Hiába ültetünk sírodra virágot,
    eltemettünk ide egy egész világot.
  6. Megszületett, virágzott, eltemették, kimászott.
  7. Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
  8. Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom.
  9. Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
    Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
    Számunkra te sosem leszel halott,
    Örökké élni fogsz, mint a csillagok.
  10. Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
    de fáj, ha látom könnyetek.
    Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
    mert én már Istennél vagyok.
  11. Hulló könnyekkel állok sírod felett,
    a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
    Megállt egy szív, mely élni vágyott.
    Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
    Nehéz az életet élni nélküled.
    Felejteni téged soha nem lehet.
    Ha a bús napjaim le fognak telni,
    Oda vágyom hozzád megpihenni.
  12. Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok.
  13. A bölcsőtől a koporsóig
    Minden múlandó, illanó itt.
    Ma még jövő, holnapra múlt,
    A tarka lepke porba hullt.
  14. Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
    Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
  15. Vándor, ha erre jársz,
    itt egy szomorú emléket látsz:
    Kicsiny fiút takar e sír -
    Lehajtott fejjel idézd fel őt.
    Kapott biciklit, kisautót,
    Szerető családot, szülőt, nagyszülőt,
    Dacolt a veszéllyel,
    Végül mégis ő ment el vesztesen.
  16. Ki itt nyugtalankodik csendesen,
    Író volt és elköltözött az élők sorába.
    Halt harminchat évig, élt néhány napot,
    S ha gondolkozott, csak álmodott
    Néhány lapot. S mikor kinevették:
    Azt hitte, hogy kacagtatott.
    Most itt fekszik e nehéz
    Temetői hant alatt,
    Zöld koponyáján kiüt a csíra
    És azt álmodja, hogy él.
    Szegény. Béke hangjaira!
    Ámen.
  17. Egy hangszer voltam Isten kezében,
    ki játszott rajtam néhány dallamot.
    Aztán eldobott és elhagyott,
    de fölöttem ragyognak a csillagok.
  18. Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja mi az igazi fájdalom.
  19. Nem élt belőle több és most sem él,
    s mint fán se nő egyforma két levél,
    a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
  20. Több szánakozóra talált,
    mint irigyre e sír lakója:
    szenvedett százszor is halált,
    míg ledőlt végső nyugovóra.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.